-Tori - jött be a szobámba Klau. Szerintem agyára ment a V, mint Viktoria sorozat.
-Igen? - kérdeztem.
-Le kéne gyere a napaliba, mert anyuék akarnak mondani valamit. - mondat és ki is ment a szobából. Le mentem a nappaliba. Le ültem Klau mellé a fotelbe.
-Na, itt vagyok. Mondhatjátok.
-Nos, van egy jó hírünk. Most kezdődött el a nyár és az első két hétben szerveztek egy fototábort és tudjuk, hogy nagyon szeretnél menni s ha akarsz akkor el.... - nem tudta befejezni a mondatát anya, mert el keztem ujjongni. Szere meg ölelte mindenkit.
-Tori, nyugi van. - mondta a nővérem röhögve.
Vissza ültem a hejemre.
-Szóval el engedünk téged - kezdte inmár apa.
-De! - tette fel a mutató ujját - van egy feltetátelünk.
Oh ne már.... - gondoltam magamba.
-Szerezel barátokat. - fejte be a mondatot Klau. Jah, értem. Azt akarják, hogy legyenek barátaim. Könnyen szoktam amugy barátkozni de mindig ki használtak.
-Jó, oké. Szerzek barátokat. - egyeztem bele végül - De mikor is megyünk?
-Két nap múlva.
Még nagyon sok mindent kérdeztem tőlük. El telt ugy egy óra mikor anya előhuzot a háta mögül egy ajándék zacskót.
-Kapsz tőlünk valamit, amit már nagyon régóta szeretnél. - adata oda nekem a zacskót.
Mikor megltam, hogy egy digitális fényképezőgép van benne eldoptam az agyam. Mindi is akartam egyet.
Annyiszor köszöntem meg nekik ahányszor csak tudtam.
Már nagyon várom hogy teljen el már az a két nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése